Holisztikus gondolkodás
Emberek vagyunk és csak utána futók, sportolók. Mit is jelent ez pontosan? Hogy bár az edzés a hobbink a szenvedélyünk az önmegvalósításunk, elsősorban mégis emberek vagyunk. Az a jó megközelítés, szerintem, hogy összességében, holisztikusan próbálunk a dolgokra tekinteni. Mint mindent, a futást is szeretem több szemszögből megvizsgálni. Amikor valakivel megkezdem a munkát a legfontosabb kérdések egyike, amit felteszek neki, hogy mi a cél, mire szeretne felkészülni és ehhez milyen lehetőségek állnak rendelkezésre, mennyit tud edzeni hetente, milyen a munkája stb. Mert bizony nem csak a futással, edzéssel töltött idő számít! Az, hogy a mindennapjainkat, hogyan és milyen minőségben éljük, hogyan elégítjük ki az alapvető emberi szükségleteinket, mind befolyásolják a sikerességünket az edzéseinkben, és, hogy milyen mértékben vagyunk képesek kihasználni a bennünk rejlő lehetőségeket. Valamint az is fontos, hogy egy hobbi sportoló, hogyan rendezi a napjait, hogy oldja meg, hogy minden beleférjen és, hogy mindenhol megfeleljen. Lehetnek olyan életszakaszok amikor az edzés kikerül a prioritásból és ezt bizony, főleg annak aki eredményeket szeretne elérni, nem egyszerű feldolgozni, elfogadni.
Ez a bejegyzés leginkább a hétköznapi, hobbi sportolókhoz szól, akik munka és család mellett készülnek fel versenyekre, mint ahogyan a legtöbben tesszük ezt.
Céljaink, lehetőségeink
Alapvetően, hogy hol élünk, domb vagy hegy közelben, meleg vagy havas helyen, milyen anyagi helyzetben vagyunk stb. meghatározzák a lehetőségeinket és, hogy mennyire tudunk egy sportban elmélyülni. Sőt azt is, hogy milyen sport az amit végezni tudunk. Persze vannak kivételek és sok minden lehetséges, azonban az nagyon idealista gondolkodásra vall, hogy mindenki számára minden megvalósítható.
Például hiába szeretnél síelni rendszeresen vagy snowboard bajnok lenni, ha olyan helyen élsz ahol nem, vagy csak nagyon ritkán havazik és az anyagi lehetőségeid sem teszik lehetővé, hogy rendszeresen eljárj a hegyekbe egy másik országba. Vagy például ha olyan helyen élsz ahol nincs lehetőséged szörfözni, pedig neked az lenne az álmod, de nincs a közelben víz, vagy szintén az anyagi oldala az ami nem engedi. Ezek hülye példák de amit ezzel szeretnék mondani az szerintem érthető.
Szerencsére ha a futást nézzük akkor könnyebb dolgunk van. Futni bárhol lehet és viszonylag kevésbé költséges, mint mondjuk egy lovaglás. Valójában ez az egyik legolcsóbb és legkönnyebben elkezdhető sport, bár a veszélye is ebben rejlik mert sokan úgy gondolják, hogy futni mindenki tud és nincs szükség edzőre, szakemberre, segítségre. Ezért van az, hogy más sportokhoz képest viszonylag gyakori a sérülés a futók között. Mivel mindenki számára elérhető és mindenki szeret mindenhez érteni, ezért az esetek többségében sokan akkor fordulnak edzőhöz, ha már a sérülés jelen van vagy egyszerűen megrekedtek egy szinten. A futók világában azonban előfordul olyan is, hogy valaki maga készül fel versenyekre olvas és képzi magát és sikereket is ér el. Viszont ez nagyon kis százaléka a sportolóknak.
A legrosszabb tanács amit egymásnak szoktak adni jószándékból a futók: Fuss így te is, én is így csináltam!
Tehát a lehetőségeket átbeszéltük, hogy milyen sportot tudunk végezni. Meg kell határoznunk, hogy naponta, hetente mennyi időt is tudunk az edzéssel tölteni. Ha ez megvan akkor pedig reális célokat kell magunknak felállítani. Ez nem könnyű feladat, hiszen olyan célokat kell meghatároznunk amiket nehezen, de teljesíteni tudunk. A nagyobb célok elérése mellett a kisebb célok is fontosak. Ha elérhetetlen célokat állítunk fel, akkor annak csalódás, motiválatlanság, kiégés vagy sérülés lesz a vége. Például két munkahelyen dolgozol, gyereket nevelsz és/vagy tanulsz is, de te szeretnél hosszútávú triatlonon egy jó eredményt elérni, vagy egyáltalán teljesíteni azt, vagy hegyi ultrát futni stb. Persze ritka kivételek vannak akiknek kevés edzés, idő mellett is sikerülhet ez, de a nagy többség az nem ilyen. Nem azt mondom, hogy lehetetlen feladat, de rengeteg lemondással és kompromisszummal jár egy hosszabb, keményebb felkészülés. Lehet jó eredményeket elérni, vannak csodabogarak, de az ő esetünkben sem kapunk választ arra, hogy mi mindenre lettek volna képesek akkor, ha optimálisan tudnak edzeni, pihenni.
Mindenkinek magának kell mérlegelnie, hogy mennyire fontos szerepet tölt be életében a sport. Egy amatőr, hobbi sportolónak rengeteg időbe és energiába telik úgy szervezni a napjait, programjait, hogy minden szerepében megtudjon felelni és minden igényét kielégíteni. Sokszor a hobbi sportolók nagyobb összterhelésnek teszik ki magukat és nem ritkán keményebb edzéseket végeznek, mint a profik, intenzitást és nem tempót tekintve! A futásban meglehetősen káros és kontraproduktív tud lenni, különösen az átlag emberek számára, a „mindig kifulladásig” edzés.
Hobbi vs profi sportoló
Ki számít profinak és ki amatőrnek, hobbi sportolónak? A profi sportoló az aki a sportból él, az egyesülettől kap pénzt, a szponzoroktól, akinek a munkája az, hogy eredményeket ér el, hogy sportol. Ők meglehetősen kevesen vannak az amatőr sportolókhoz képest. Az amatőr, hobbi sportolók a mozgás, a sport szeretetéért sportolnak a munkájuk mellett. Az nem feltétlenül jelenthető ki, hogy az elit, hivatásos atléták jobban szeretnék az adott sportot vagy jobban értenének hozzá, mint egy amatőr. A profi sportolók sokszor nem mélyülnek el az edzés tudományában, a táplálkozásban, a háttérben lévő dolgokban, mivel vannak körülöttük edzők, deitetikusok stb. akik segítenek és megmondják nekik mit kell csinálni. Az ő dolguk „csak” az, hogy a pályán, versenyeken teljesítsenek.
Először is ember
Elsősorban emberek vagyunk mindannyian, ami azt jelenti, hogy vannak különböző fiziológiai és lelki, mentális szükségleteink, igényeink, fizikai korlátaink stb. Ezek olyan alapvető szükségletek amiket fontos minőségében és mennyiségében is kielégíteni, hiszen ahogy szoktam is hangoztatni nem csak a futással teszünk a futásunkért! Nem csak az határozza meg, hogy mennyire leszel eredményes sportoló, hogy elvégzed a kemény edzéseket. Az edzések egy átlagos ember esetében napi 1-2 órát jelentenek. De ott van a nap többi része amit egyáltalán nem mindegy, hogy hogyan töltünk, mit és mennyit eszünk, mennyit alszunk, iszunk e eleget stb. Ezek alapvetően határozzák meg az életünk minőségét és ezen a szinten is rendbe kell raknunk magunkat, ha fejlődni szeretnénk vagy egészségesebben élni az életünket.
Nem táplálékkiegészítőkkel kell kezdeni a diétát, hanem kiegyensúlyozott, változatos, egészséges táplálkozással és nem jegesfürdővel a regenerációt, hanem elegendő mennyiségű és megfelelő minőségű alvással!
Ha egészében, holisztikusan tekintünk önmagunkra akkor láthatjuk, hogy érdemes prioritásba helyezni az alapvető szükségleteinket mennyiségi és minőségi oldalról is. Hiába sportolsz akármennyit, futsz naponta, izzadsz a teremben, ha egyszer a táplálkozásod csapnivaló, a folyadék beviteled messze nem elégséges, az alvásod nem kielégítő akkor bizony nem fogsz megfelelően fejlődni és nem hozod ki magadból azt, ami benned van. Nagyon érdemes ezeken a szinteken rendet tenni az életünkben, mert számunkra a sportolás, a versenyzés egy hobbi, kikapcsolódás, önfejlesztés, önmegvalósítás stb.
A hobbi sportolók számára az egészségnek kellene fókuszban lennie. Sokan elkövetik azt a hibát, hogy nem veszik figyelembe a testük jelzéseit, a lehetőségeiket, élethelyzetüket és sokkal keményebben edzenek a kelleténél. Olyan sokszor látni, hogy amatőr, hobbi sportolók a profik, a fizetett atléták edzésterveit követik vagy szeretnék adaptálni az életükbe esetleg versenyeken velük versenyezni. Ez nagyon káros tud lenni mivel ők naponta sokszor 2 vagy több edzést is végeznek, de emelett klasszikus értelembe vett munkát nem végeznek. Számukra két edzés között regeneráció van, masszsázs, fürdők, hidegterápia, orvosi segítség, edzők, sportdietetikus és még sorolni lehetne. Te aki elvégzed az edzéseidet előtte vagy utánna dolgozni mész, ami nagy átlagban 8-10 órát ölel fel a napjaidból. Nem olyan a regenerációd, mint egy profié. Elvégezni egy elit atléta edzéseit az egy dolog, viszont kipihenni és adaptálódni a terheléshez úgy ahogy ők teszik, na az már keményebb, lehetetlen feladat egy átlagos ember számára. Ez borzasztóan sok időbe és pénzbe kerülne. Ne feledd! Nem az edzéseid alatt fejlődsz, hanem a regenerációd során!
Emberek vagyunk. Ezt kell szem előtt tartani és az egészséget előtérbe helyezni. Kinek akarsz megfelelni, kinek akarsz bizonyítani, hogy széthajtod magad és esetlegesen egy sérülésbe rohansz bele vagy a kiégésbe?
Másodszor apa, feleség stb
Tehát elsősorban emberek vagyunk, az ezzel kapcsolatos alapvető szükségleteinket és ezek kielégítését átbeszéltük. Ha tovább bontjuk ezt, hogy közeledjünk a bennünk élő futó, sportoló felé, akkor a következő szinten, bár ezt egyéne válogatja mert valakinél pl a munka van előtérben, valamilyen családi, szociális szerepet töltünk be, aminek szeretnénk megfelelni. Férj, feleség, anya, apa, testvér stb. Életünk különböző szakaszaiban más és más fajta arányban kapnak helyet ezek a felelősségek, szerepek. Van amikor többet kell foglalkozni a gyerekkel, ápolni az időseket, párunkkal foglalkozni stb. Ilyenkor neked, mint szabadidő sportolónak valószínüleg nem az edzések lesznek prioritásban. Az edzéssel is könnyedén túlzásba lehet esni, olyan tud ez lenni, mint bármilyen más függőség és ha nem tudunk neki parancsolni akkor annak az emberi kapcsolataink is kárát láthatják.
Az is nagy hatással van a teljesítményünkre, regenerációnkra, hogy az emberi kapcsolataink milyenek és, hogyan tudunk teljesíteni a szerepeinkben mint anya, apa stb. Ha érzelmileg nem vagyunk rendben, nem érezzük magunkat biztonságban, kevés szeretet kapunk akkor az mentálisan, lelkileg, érzelmileg fog fáradtságot, kimerültséget okozni.
Az embert nem csak fizikai stressz éri élete folyamán. Érdemes a mentális, lelki, érzelmi egészséggel is foglalkozni, mert ezek ugyanúgy kihatnak életünk minden területére.
Ha például érzelmileg vagyunk kimerülve akkor az jelentkezni fog abban, hogy lehangoltak vagyunk, kevésbé tudunk pihenni, éjszaka felriadunk, idegesebbek vagyunk stb. Szerintem azt nem kell tovább magyarázni, hogy ez miért hátráltatja a fejlődésünket. Érdemes foglalkozni a mentális, lelki egészségünkkel is, ha szükséges akkor szakemberrel.
Egy hobbi sportolónak foglalkoznia kell a körülötte lévő emberi kapcsolataival is és óvatosan egyensúlyoznia az edzések és a párkapcsolat, barátok, család között. Ez sokszor nem könnyű feladat, de abszolút megéri a belefektett energiát. Ha most kezdesz például sportolni, életmódot váltani akkor felelősséged van abban, hogy ezt a körülötted lévőkkel is megértesd. El kell nekik magyarázni, hogy most változtatni szeretnél, számodra ez fontos és az énidődet szeretnéd edzéssel tölteni, mert ez téged feltölt és neked ettől jobb lesz aminek hatására ők is egy jobb közérzettel, egészséggel rendelkedő embert kapnak cserébe. Viszont ezt szépen meg kell értetni mindenkivel. Nagyon sokat tud segíteni ha ilyenkor támogató emberek vesznek körül.
Harmadszor dolgozó ember
A második és a harmadik szerep egyénenként eltérhet. Lehetsz gyári munkás, orvos, vállalkozó, tanár bármi. A munkahelyeden, a karrieredben is meg kell felelned és időt, energiát szánnod rá. Ezt sem szabad egy hobbi sportolónak elfelejtenie és túlságosan háttérbe szorítania. Napjaink nagy részét a munkahelyünkön vagy munkával töltjük (home office pl), tehát eléggé fontos és nagy része az életünknek. A munka kérdését most nem abból a szempontból szeretném vizsgálni, hogy ez, hogy hat a pihenésünkre, idegrendszerünk fáradtságára és nem is abból a szemszögből, hogy milyen tartásbeli problémákat okoz az ülő életmód, magassarkú viselése és, hogy ezek milyen sérüléseknek ágyaznak meg.
A munka, karrier egyáltalán nem mindegy egy ember számára aki nem a sportból él vagy tartják el. A sportolóknak sem de nekik a munka a sport is egyben. Életünk fontos része, hogy pénzt keressünk, gondoskodjunk a családunkról és önmagunkról. Az edzések, versenyre járások adott esetben a munkától is vehetnek el figyelmet, időt és ezzel együtt pénzt is. Mérlegelnünk kell, hogy számunkra mi a fontosabb. Én örülök, és annak örülj te is, ha olyan helyetben vagy és azt gondolod jelenleg, hogy ez hülyeség, mert élményeket kell gyűjteni, meg a pénz nem fontos és ki az aki inkább dolgozna a sportolás, vagy a családdal töltött idő helyett. Sokak számára bizony adott esetben egy hétvégi túlóra rengeteget számít a családi kasszában. Ez nem azt jelenti, hogy ő ne szeretne sportolni vagy, hogy nem lenne szívesebben ő is egy versenyen. A futóversenyek, pláne ha nagyobb múlttal rendelkező, nagyobb nevű rendezvényekről van szó egyáltalán nem olcsóak. Nevezések, utazási költségek, szállás és ugye kimaradt hétvégi munka ami szintén kevesebb pénz. Lehet ezt szépíteni, de biztos vagyok benne, hogy ez sokakat érint. Ha számodra ez nem probléma akkor te szerencsés vagy és becsüld meg. Előrébb jutni a munkánkban, több pénzt keresni a hétvégi munkával vagy a hétvégét arra szánni, hogy pihenünk, edzünk, esetleg versenyekre megyünk vagy a családunkkal vagyunk. Ezek döntések amivel a hobbi sportolók hétvégente szembesülnek. Ezt mindenkinek magának kell el döntenie, hogy adott életszakaszban éppen mi az ami prioritásban van.
Erről írtam a Futóirat sorozat második részében, ahol a kezdés, újrakezdés témakörét körbejárva tértem ki a priorizálásra, életszakaszokra. Itt elolvashatod
Mindig, mindenhol, mindenkinek nem lehet maximálisan megfelelni.
Család, Munka, Sport
Ez egy háromszög, egy hármas aminek az egyensúlyával a legtöbbünknek meg kell küzdenie. Ha az egyik felé közelítünk akkor a másik kettőtől távolodunk. Vállaljunk be hétvégi túlórákat, hogy előrébb jussunk a munkahelyünkön, vagy vállaljunk be extra feladatokat, ügyfeleket a vállalkozásunkban? Vagy inkább a hétvégét a párunkkal töltsük, a gyerekkel foglalkozzunk esetleg elmenjünk edzeni? Ezek azok a kérdések amiket átbeszéltünk és biztos, hogy rendszeresen választás elé állítják az átlagos sportolót. Ilyenkor nekünk kell mérlegelni, hogy éppen mi az amire nagyobb hangsúlyt szeretnénk fektetni. Valószínüleg az életünk különböző szakaszaiban más és más lesz a fontosabb. Ezek olyan dolgok amikkel mindenképp fontosnak tartom, hogy foglalkozzunk. Vegyünk például egy cégvezetőt akinek felesége van és kettő, három gyereke és esetleg még sportolni is szeretne, felkészülni maratonra vagy egy szálkás izmos fizikumot felépíteni a konditeremben. Ez egy borzalmasan nehéz feladat és nagyon, nagy fegyelmet, önuralmat és rengeteg lemondást igénylő dolog. Ilyenkor egyszerűen felül kell vizsgálni önmagunkat és a céljainkat és feltenni a kérdést, hogy megéri ez nekünk? Biztos ennek van most itt az ideje?
Valahonnan engedni kell mert ennek előbb utóbb kiégés, sérülés, depresszió, szorongás vagy még súlyosabb következményei lehetnek, ha túl sok mindent akarunk egyszerre. Fontos megértenünk, hogy mindenhol nem tudunk megfelelni száz százalékosan. El kell fogadnunk azt, hogy nem tudunk azokkal versenybe szállni állóképességi versenyen vagy épp a konditeremben, mint akik ebből élnek vagy sokkal több időt tudnak a sportra fordítani. Egy 40-es nő vagy férfi, akinek gyereke van és felelősségteljes munkahelye, pozíciója az ne a húszas vagy harmincas éveiben járó alkalmazotti viszonyban lévő, egyedülálló, gyermektelen fiatal, aki esetleg még a szüleivel is él, eredményeivel versenyezzen.
Ahogy már írtam nem csak az edzés okozta stressz számít. Sokkal leterheltebb az aki céget vezet, gondoskodik valakiről, háztartást vezet stb. Neki több pihenésre van szüksége, hogy optimálisan tudjon fejlődni edzésről, edzésre. Ezért kiemelten fontos a reális célok kell felállítása, olyanoké amik beleférnek az életünkbe. Magunknál mindig egy kicsit jobbak tudunk lenni.
Összefoglalás
Ne csak az edzéssel foglalkozzunk és áldozzunk fel mindent ennek oltárán. Az egyensúlyra kell törekedni hiszen hobbi sportolók vagyunk, számunkra nem csak a sport létezik. Az emberi kapcsolataink és karrierrünk is nagyon fontos szerepet tölt be az életünkben. Több szerepben kell helyt állni és bizony vannak olyan időszakok amikor sajnos a sportra nem jut annyi idő, mint amennyit szeretnénk. De a világ nem dől össze. A körülmények adottak, a dolgok történnek. A mi felelősségünk, hogy minden helyzetből, minden lehetőségből a lehető legjobbat hozzuk ki. Bármilyen helyzetben is legyünk az soha sem fekete vagy fehér. Mindig ott a lehetőség, hogy picit jobbá tegyük a helyzetet és picit többet hozzunk ki a dolgokból. Ezért kell önmagunkkal is foglalkozni és minden nap tenni Még egy Lépést a céljaink felé.
